Az írás és a könyv története I. rész

Az embert, akit minden más élőlénytől minőségileg megkülönböztet, az a gondolkodás és a beszéd képessége. A fejlődés harmadik láncszeme az írás, melynek kialakulásáról - a könyv, könyvtárak történetéről - szólnak a következő írások.
Az Egyiptomban használt hieroglifák és a Mezopotámiából ismert sumér ékírás - az első általunk ismert írások - az i. e. IV. évezredből származnak. Ezek az írások - eltérően mai gyakorlatunktól - nem fonetikus írások voltak. Az egyiptomi hieroglif írás például három fajta jelet tartalmazott: piktogrammákat (élőlényeket vagy dolgokat ábrázoló stilizált rajzokat, melyek más jelekkel kiegészítve fogalmak ábrázolására is alkalmasak voltak), fonogrammákat (hangokat ábrázoló rajzokat) és determinatívuszokat, azaz képszerű fogalomjeleket.
Mivel a jelek döntő része úgy a hieroglif, mint a sumér ékírásban szavakat, fogalmakat jelölt, az írás ezért igen sok jelet tartalmazott. Az elsajátítása nehéz feladat volt, ezért az írástudók nagy társadalmi presztízst élveztek. Az egyiptomi és a sumér kultúrában az írást gazdasági ügyekben, történeti események feljegyzésére és kultikus célokra használták. Az íráshasználat a mindennapi életben nem volt általános, ott a szóbeli kommunikáció volt meghatározó.
Az első írásos emlékek agyagba metszve vagy kőbe vésve maradtak fent. Az írás klasszikus anyaga az ókori Egyiptomban jelent meg, a papirusznádból készült papirusz - mint íráshordozó. A papirusztekercset sokkal könnyebben lehetett kezelni, mint a kő vagy az agyagtáblát. Ilyen papirusztekercseken tárolták például a híres alexandriai könyvtárban őrzött műveket. A tekercsek körülbelül 30 cm magasak és több méter hosszúak voltak, feltekerve, tokokban tárolták őket. Az i. e. II. században kezdtek papirusz helyett állatbőrt alkalmazni. Történt ugyanis, hogy a pergamoni király könyvtárat alapított, és azt a célt tűzte maga elé, hogy versenyre kel az alexandriai könyvtárral. Az egyiptomiak saját érdekeik védelmében betiltották a papiruszkivitelt. Amikor elmaradtak az egyiptomi papiruszszállítmányok, a pergamoniak - kényszerűségből - ekkor kezdtek el megfelelően kikészített állati bőrre írni.
A mai írásunkhoz hasonló fonetikus írás kialakulása az i. e. VIII. századra tehető. A görögök ekkor vették át a föníciai ábécét, míg azonban a föníciai ábécében csak a mássalhangzókat jelölték, a görögök a magánhangzókat is megkülönböztették. Az írás könnyebben olvashatóvá vált, ennek köszönhető, hogy ez az írás használatos a mai napig Európában.

Fent említettem, hogy az i. e. VIII. század előtt a görög kultúra az írást nem ismerte. Ennek a „szóbeliségnek" a mintapéldája Homérosz, illetve a Homéroszi költemények. Milman Parry - angol kutató - volt az, aki tudományos elemzésekkel - a szóbeliségre utaló ismétlődések és formulák megfigyelésével - bebizonyította, hogy a homéroszi életmű a szóbeli kultúra fennmaradt emléke, és hogy a homéroszi világ megelőzte az írásbeliség korát. Az Odüsszeiát és az Iliászt azonban csak az írás elterjedésének köszönhetően ismerhetjük. Majdnem száz évvel később, a föníciai ábécé átvételével és a fonetikus írás kialakításával a görög kultúrában lehetővé vált a szavakban, szóban hordott hagyomány leírása, rögzítése.

Érdekes, hogy a szavak írásos rögzítése más kultúrákban - az írás elterjedésének idején nem mindenhol történt meg. Az írást általában a szó vetélytársának tartották, amely kiszoríthatja azt. Ez történt például a magyar kultúrában is, őseink szóbeli kultúrájáról nincsenek megbízható forrásaink.

A görögök az írásra való áttéréskor nem fordítottak hátat a szájhagyománynak, az írást - egészen egyedülálló módon - a szavak feljegyzésére használták. A görög kultúrában az íráshoz egészen más viszonyt alakítottak ki, mint a keleti kultúrákban.

Szóbeliség és írásbeliség kérdésében Homérosz, illetve a homéroszi költemények mellett a másik fontos tanú a görög antikvitásból Platón. Ő tekinthető az írásos kultúra első igazi képviselőjének. A Platóni filozofálás újfajta gondolkodási formát jelent. Platón egész tanítása élesen szemben áll a Homéroszi, szóbeliségen alapuló kultúrával. Ezért is űzi ki Platón a költőket az államból...
Platón Szokratésze szerint az írást az egyiptomi isten, Theut találta fel. Amikor bemutatta az írás művészetét Egyiptom királyának, azzal kecsegtette, hogy ez majd bölcsebbé és tartósabb emlékezetűvé teszi az egyiptomiakat. Theut véleménye szerint az írás a tudomány és az emlékezet varázseszköze. Egyiptom királyát azonban Theut nem tudta meggyőzni, mert szerinte az írás - „feledést fog oltani azok lelkébe, akik megtanulják, mert nem gyakorolják emlékezőtehetségüket - az írásban bizakodva ugyanis kívülről, idegen jelek segítségével, nem pedig belülről, a maguk erejéből fognak visszaemlékezni." A király szerint az írás nem az emlékezet, hanem az emlékeztetés varázsszere. Az írás segítségével éppen ezért nem lehet szert tenni igazi tudásra, csak látszat-tudásra.

Szókratész álláspontja szerint az írás veszélyes, mert egyrészt az emlékezet romlását okozza, másrészt a leírt szöveg nem tud válaszolni és nem tudja megvédeni magát: - „ha egyszer le van írva, minden szöveg megfordul mindenütt: eljut a műértőkhöz éppúgy, mint azokhoz, akiknek semmi közük hozzá, és nem tudja megmondani, kikhez kellene eljutnia, és kikhez nem. Ha pedig figyelembe se veszik, vagy igazságtalanul ócsárolják, atyja segítségére volna szüksége, mert maga sem védekezni, sem magán segíteni nem tud."

Az írás Szókratész szerint ezért legfeljebb emlékeztetőnek alkalmas, a szóbeli tanítás vele szemben mindenképpen előnyben részesítendő. Ezt az íráskritikát azonban megkérdőjelezi az az egyszerű tény, hogy Platón ezeket a gondolatait írásban fogalmazta meg.

Ezért mondhatja Havelock, Platón munkásságának kutatója: „bárhogy is próbálta a filozófus a beszélt nyelv írottal szembeni elsőbbrendűségét bizonyítani, Platónként csak azért létezhet, mert író - mestere a látható nyelvnek - amit egy nyelvi műfajra, nevezetesen a tárgyaló prózára alkalmazott. Ezt görögül előtte senki sem kísérelte meg - ahogy semmilyen általunk ismert korábbi nyelven sem, az Ószövetséget is beleértve. Ezen alkotói hitvallás miatt lehetett ennyire nagy hatása az intellektuális történelemre, és ezt a legtöbb írásához választott beszélgetéses forma nem szabad, hogy elfedje előlünk."

Oldal: Könyv - könyvtörténet
Szilágyi Anna weboldala - © 2008 - 2024 - vayann.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat